Serdülők és fiatal felnőttek identitása az önértékelés és a társas támogatás függvényében

Absztrakt

Az identitás a személy önmeghatározásán kívül arra is vonatkozik, hogyan viselkedik az egyén interperszonális vagy szociális kontextusban (Baumeister, 1986).  Az identitás alakítás folyamatában rendkívüli szerepet töltenek be a fiatal életében jelenlévő referencia személyek, jelentős mások, akik által nyújtott társas támogatás, mint pszichoszociális erőforrás támogathatja az identitásalakítás folyamatát (Kaplan, Cassel, & Gore, 1977). A serdülőkori identitás befolyásolja a fiatal jövőképét, önértékelését, meghatározza a társas helyzetekhez való viszonyát is (Szabó, 2010).

Kutatásunk célja egyrészről a 9-10. osztályos középiskolás diákok és az elsőéves egyetemisták identitásállapotának feltárása volt, másrészről annak vizsgálata, hogy a különböző identitásállapotok milyen összefüggést mutatnak az önértékeléssel, és a társas támogatás mértékével. A vizsgálati személyek a Rosenberg Önértékelés Skálát (Sallay, Martos, Földvári, Szabó és Ittzés, 2014), az EOM-EIS-II -Interperszonális identitás alskáláját (Bennion és Adams, 1986, magyarul Biegelbauer, 2003; Szabó, 2003), és a Multidimenzionális Társas Támogatás Kérdőívet (Papp- Zipernovszky, Kékesi és Jámbori, 2017) töltötték ki.

Vizsgálatunk bebizonyította, hogy mind a serdülők, mind a fiatal felnőttek esetében a magasabb önbizalom és az észlelt társas támogatás, főként a barátok és a jelentős mások tekintetében segíti a valódi identitás állapot elérését. Míg a diffúz identitás alacsonyabb önértékelés pontszámmal, és szignifikánsan alacsonyabb mértékű baráti és jelentős másoktól észlelt támogatással járt együtt. Kutatásunk meggyőzően bizonyítja, hogy az önértékelés és a társas támogatás jelentős szerepet játszik mindkét korosztálynál a valódi identitás állapotának elérésében.