A szociálisprobléma-megoldás, az empátia és a szorongás kapcsolata serdülők körében

Absztrakt

Személyközi problémáink módja és sikeressége nagymértékben meghatározza társas jóllétünket, hatással van tanulmányi-szakmai előmenetelünkre és pszichés egészségünkre (Chang, D’Zurilla és Sanna, 2004). A problémamegoldás sikeressége számos személyiségbeli és környezeti tényezőtől függ, melyek közül – az eddigi hazai (pl. Kasik, 2015) és nemzetközi (pl. Chang és mtsai, 2004) vizsgálatok alapján – már serdülőkorban is jelentős a szerepe az empátia és a szorongás egyes jellemzőinek, vagyis ezek fejlettsége meghatározó a problémamegoldás alakulásában és fordítva: mind a szorongás, mind az empátia függ a problémák megoldásának hatékonyságától. A tanulmányban ismertetett vizsgálat során serdülők (12–19 évesek) körében tártuk fel e három terület néhány részterületének kapcsolatrendszerét keresztmetszeti és longitudinális vizsgálat keretében. A vizsgálatok alapján az életkorral fokozatosan erősödik a kapcsolat a problémamegoldás pozitív orientációja és az
empátia egyik kognitív részterülete, a nézőpontfelvétel/-váltás között. A negatív orientáció és az elkerülés, illetve az impulzivitás az empátia másik összetevőjével, a személyes distresszel mutat egyre szorosabb kapcsolatot. A negatív orientációra nagy hatással bír mindegyik életkori csoportban a vonásszorongás. A mindennapi pedagógiai gyakorlatban, valamint a jövőbeni kutatási-fejlesztési célok megfogalmazásakor és megvalósításakor egyaránt hasznosak lehetnek a feltárt összefüggések.