A tesztmegoldási motiváció szerepe az alacsony téttel rendelkező tesztek eredményeinek értékelésében

Absztrakt

A mérés-értékelés főbb céljainak átalakulásával, tanulást segítő diagnosztikus funkcióinak előtérbe kerülésével az alacsony téttel bíró tesztek egyre nagyobb szerepet játszanak a tanítás-tanulás folyamatában, valamint az országos és nemzetközi értékelésekben. Miután az alacsony téttel bíró teszteken nyújtott teljesítménynek nincs következménye a tanulók tanulmányi előrehaladására, előfordulhat, hogy az ezeken a teszteken elért eredmények eltérnek a nagy téttel bíró teszteken nyújtott teljesítményektől. Ennek oka lehet, hogy előbbin a tanulók nem feltétlen tesznek meg minden erőfeszítést a feladatok megoldása során, utóbbin a diákok tesztmegoldás közbeni szorongása jelentős teljesítménycsökkentő hatással bírhat. A tanulmány keretein belül az első problémakörrel foglalkozunk részletesebben. A megfelelő motivációval rendelkező diákok aránya számos tényezőtől függ. A szakirodalomban elérhető kutatási eredmények szerint a motiváltabb személyek teljesítménye jellemzően magasabb, mint nem motivált társaiké. Az eredmények validitásának növelésére számos módszer alkalmazható az alacsony téttel bíró tesztek esetén, amelyek két nagy csoportba sorolhatók. Az első csoportba sorolt módszerek a tesztek megoldása előtt alkalmazandók, céljuk, hogy a tesztet megoldók motivációját növeljék, és így valódi tudásukra vonatkozóan pontosabb, megbízhatóbb értékelést valósítsanak meg. A másik csoportba sorolt módszerek mérik a feladatmegoldók teszt során nyújtott motivációját, majd a teszt megoldása után kiszűrik a nem motivált válaszokat, vagy épp a nem motivált személyeket ezzel növelve a teszt validitását. A kutatási eredmények alapján megállapítható, hogy mind a nem motivált válaszok/válaszadók kiszűrése, mind a vizsgázók motivációjának növelése növeli a teszteredmények validitását. A legpontosabb eredmény pedig a különböző módszerek kombinálásával érhető el.