Az erkölcstan tantárgy útkeresése : pedagógiai támogató rendszer az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetben

Absztrakt

Egy társadalom fennmaradásának nélkülözhetetlen feltétele a kiszámítható értékrendre épülő együttműködés, amelynek alapja az erkölcsi viszonyrendszer ismerete. Erkölcsön a cselekedetek megítélésénél mértékadó értékek, szabályok és szokások azon együttesét értjük, amelyek meghatározzák az emberek gondolkodásmódját, magatartását és cselekedeteit: a résztvevők ezek alapján tudják, hogy társadalmi értelemben mi a „jó” és mi a „rossz”, illetve tudják, hogy mennyiben számíthatnak társaik segítségére, elfogadására. Az erkölcs szempontjai gyakorlati életre irányulnak,
közvetlen útmutatást tartalmaznak arra nézve, hogy miként cselekedjünk. Az erkölcsi nevelés alapja az erkölcsi érzék kifejlesztése, amelyet a szocializáció során készség, hajlam és érzület formájában sajátítunk el. Nem velünk született, hanem tanult magatartásról van szó, de olyanról, amely személyiségünk alapszerkezetéhez tartozik, és nagyfokú állandóságot mutat. Az erkölcsi érzék formálható és elmélyíthető, de csak a gyakorlat által. Elméletben nem lehet valaki erkölcsös. A nagylelkűség adakozóvá, az önzés zsugorivá tesz, a szelíd bánásmód kíméletre szoktat, az erőszak eldurvít. Az erkölcsi készségek kiművelését az erkölcsi cselekvés feltételeinek tudatosítása előnyösen befolyásolja. Ugyanakkor erkölcsi érzék híján az erkölcsi fogalmak elsajátítása önmagában még nem tesz erkölcsössé.