Lila-fehér mezben Egy fővárosi és egy vidéki labdarúgó akadémia neveléstudományi megközelítésű vizsgálata, összehasonlítása

Absztrakt

A magyar labdarúgás rendkívül sok kritikát kapott az elmúlt évek során. Az egykor világszínvonalon tündöklő magyar futball utolsó fél évszázadára leginkább a tartós, egyre erőteljesebb visszaesés a jellemző (Szegedi, 2003). Hazánkban a labdarúgás helyzetének javítása érdekében több pozitív töltetű folyamat indult be az utóbbi években, legfőképpen az utánpótlás-nevelés helyzetének előmozdítását megcélozva. Ezek voltak például a különböző labdarúgó gyermekprogramok beindításai (pl.: Bozsik-program), az utánpótlás-képzési stratégiák ki-és átalakítása, illetve a labdarúgó akadémiák egyre széleskörűbb szerveződése, megalapítása. Mindazonáltal az egyes objektív mércékkel mérhető mutatók és a különböző klub vagy nemzeti rangsorok – mint például a magyar labdarúgó válogatott sorozatos elmaradása az egyes világtornáktól vagy éppen a honi klubcsapataink javarészt eredménytelen szereplése a nemzetközi futballban – mind azt mutatják, hogy korántsem talált még magára nemzetünk futballja (Orosz, 2009).