A közösségi oldalak hatásának vizsgálata SNI-s tanulók körében

Absztrakt

Az olvasási zavarok vizsgálata mintegy száz évre tekint vissza. Ennek során a jelenség meghatározása, értelmezése, valamint felismerésének és korrekciójának módozatai, lehetőségei változtak. Kussmaul használta először 1877-ben a szóvakság/word-blindness kifejezést. Ő az agysérülést követő, úgynevezett szerzett olvasási zavar megnevezésére használta. 1896-ban Morgan átveszi
Kussmaultól a kifejezést, de kiegészíti azt az alkati, veleszületett jelzővel. Morgan tehát finomítja a kifejezést, elkülöníti a szerzett olvasási zavart a fejlődési zavartól, de feltételezi az olvasási zavar két típusa között az összefüggést, azonosságot. Hinshelwood klinikai tapasztalatait felhasználva, 1917-ben könyvet írt a kongenitális/veleszületett szóvakságról. Lényeges megállapításokat tesz, amikor kifejti, hogy nem minden olvasási nehézséggel küzdő gyerek tekinthető kongenitálisan szóvaknak, hanem csak azok, akiknek olvasási nehézségei súlyosak és tünetei egyértelműek. Meghatározásában elsőként vezet be kizárásos kritériumokat, az emlékezet súlyos zavarait és az alacsony intelligenciát. Egyértelműen elkülöníti az alacsony intelligenciájúak olvasási zavarát a normál intelligencia övezetébe tartozó gyerekek olvasási nehézségétől. Ez a szemlélet hosszú időre meghatározta az olvasási zavarok megközelítését.