Digitáliseszköz-használat a Waldorf-oktatást választó családok gyerekeinek életében A case study

Absztrakt

A digitális eszközök térnyerésével egy időben számos kérdés merül fel azzal kapcsolatban is, hogy az milyen szerepelt tölt be az egyének és családok életében, milyen hatással van a szülő-gyerek kapcsolat formálódására, illetve milyen nevelési eszközöket alkalmaznak a szülők, mikor a képernyőhasználatról van szó. Tanulmányomban ezen a tematikán belül is egy speciális csoportra helyezem a hangsúlyt: arra tettem kísérletet, hogy betekintést nyerjek azoknak a családoknak a hétköznapjaiba, szokásrendszereibe az IKT-eszközökre vonatkozóan, akik gyerekeik számára az állami oktatás helyett az alternatív pedagógiát választották. A vizsgálat célcsoportja azok az anyák voltak, akik a Waldorf-pedagógia mellett döntöttek, és akik gyerekei Erdélyben, Marosvásárhelyen a Waldorf-iskolába járnak. Felmerül a kérdés, hogy a Waldorf oktatási módszer rendelkezik-e arra vonatkozó elvrendszerrel, irányvonallal, hogy a szülők hogyan viszonyuljanak gyerekeik képernyőhasználatához, illetve felfedezhető-e bármilyen eltérés ezeknek a gyerekeknek a digitális szokásaiban. Ennek vizsgálására strukturált mélyinterjús módszert alkalmaztam annak érdekében, hogy a problémakört minél több dimenzió mentén fel tudjam térképezni. A mélyinterjú kérdéscsoportjait öt téma köré építettem fel: az alternatív oktatásra eső választás okainak feltárása, és annak viszonya a digitális eszközhasználathoz; a családban megjelenő digitáliseszköz-használati szokások; a családban képernyő előtt töltött idő; a szabályozás különböző formáinak megnyilvánulása; illetve a családban gyakorolt ellenőrzési és büntetési formák. A kapott nyersanyagot narratív szövegelemzési, illetve diskurzuselemzési módszerrel elemeztem négy dimenzió mentén: alternatív oktatás és digitális eszközök kapcsolata, családi dinamika a digitális eszközök tükrében, szabályozási formák és szülői nevelési stílusok előfordulása és a szülők szabályozási stratégiái.