„A végvárrá lett alföldi metropolis” A Trianon-kultusz a debreceni egyetemen

Absztrakt

A debreceni egyetem az első világháborút követő években nehéz helyzetben kényszerült megküzdeni az indulás
nehézségeivel, a háború okozta krízissel, majd a trianoni békeszerződés hatására megváltozott feltételekkel.
Írásunkban röviden áttekintjük azokat a nehézségeket, melyek ebben a helyzetben a debreceni egyetem számára
kihívást jelentettek. A hallgatói létszám változásai, a beiskolázási terület átalakulása, az infrastrukturális
fejlesztések lelassulása, az egyetemnek profilt adni hivatott egyetempolitikai koncepció kudarca mind ilyen
nehézségek, melyek egyenként is komoly kihívást jelentettek volna az indulás nehézségével küzdő egyetemnek,
de közel egyidőben felmerülve, tetézve a világháború traumájával, szinte leküzdhetetlen teherként nehezedtek
az egyetemi közösség vállára. Ennek a traumatikus helyzetnek a feldolgozásához járultak hozzá azok
a szimbolikus gesztusok, melyekben a közösség ünnepi alkalmain szembenézett saját problémáival a változó
politikai környezet nehézségeivel, traumáival és tragédiáival. Elemzésünkben bemutatjuk azt az ünnepimegemlékezés-
sorozatot, melyen egy évtized múltával háborús önkénteseire, illetve a háború áldozataira emlékezett
az egyetemi közösség, majd áttekintjük azt az ünnepibeszéd-sorozatot, melyben a trianoni szerződés keltette
sokkal kívánt szembenézni a debreceni egyetem. Az ünnepi beszédeket egy diskurzussá fűzve annak lehetünk
tanúi, ahogyan az egymást követő években a trianoni békére emlékező egyetemi professzorok eltérő megközelítései
alapján egy igen színes mező rajzolódik ki a debreceni egyetem Trianon-képeként, a szakszerű jogászi
megközelítéstől a személyes indulatokig, a prófétai meggyőződéstől a liberális bizalomig terjedő skálán.