A társadalmi gondoskodás és tanítás történelmi előképei

Absztrakt

A szociálpedagógia kialakulása a 19–20. század fordulójára tehető, előzményeit a középkori szegénygondozásra vezetik vissza. Írásomban még távolabbra nyúlva a történelmi időben, őskori és ókori példákkal szeretném bemutatni a társadalmi tanítás és gondoskodás egyetemes alapjait. A közösségeknek – méretüktől függetlenül – mindenkor érdekükben állt a rend fenntartása és a csoport nyugalmának, biztonságának, tagjai jólétének megteremtése, még akkor is, ha ezek gyakorlati megvalósulásai mai elvárásaink szerint már nem elfogadhatók, vagy csak nehezen értelmezhetők. Napjainkra a család fogalmának és szerepének háttérbe szorulásával módosult és egyre jelentősebbé vált a szociális gondoskodás kiterjesztése. A nagycsalád, a nemzetség és a szorosabb közösség törődése és védelme évezredeken át a hagyományos rend természetes egyszerűségével oldotta meg a felmerülő problémákat. A közösség normáinak meghatározása, ennek tanítással, példamutatással történő továbbadása, illetve a renitenskedők féken tartása hozzátartozott a társadalmi tanítás fogalomköréhez. Ebből adódóan a gondoskodás és törődés is ebbe a kategóriába sorolható. Sem a koldusok nagy száma, sem az árva gyermekek csavargó hada nem erősítette soha egy társadalom belső rendjét, biztonságát és nem szolgálta fejlődését. Mindaddig, amíg a család és a kisközösségek
hagyományos intézményei képesek voltak megküzdeni az ilyen feladatokkal, addig nem volt szükség a fennálló hatalom beavatkozására – ám amikor valamilyen változás vagy hatás következtében az optimális egyensúly felborult, az államnak (uralkodónak) vagy a papságnak (egyháznak) kellett segítséget nyújtania a megoldásban.