A motiváció mint az esélyegyenlőség forrása

Absztrakt

A cikk foglalkozik a motiváció eredetével, felépítésével, működésével, miközben állást foglal néhány motivációval kapcsolatos megközelítés mellett és ellen. A motívumok keletkezését illetően egy újabb elmélettel áll elő, és próbálja azt egyeztetni a pedagógia mai feladataival, az iskolába kerülő gyerekek esélyegyenlőségének pedagógiai-pszichológiai kritériumaival. Megoldási javaslatokkal él a különböző képességekkel rendelkező gyerekeknek az iskolai munkára való ráhangolódása, feladatvállalása tekintetében. Próbálja lebontani az esélyesek és esélytelenek közötti falat. S mindezt teszi a pozitív motivációk erejével, amelyek kialakulását nyomon követi a tudattalantól a kollektív tudaton át a tudatos tudatig. Nem elégszik meg a kognitív szféra motiváció-fajtáinak elemzésével, a nem tudatos, célmentes, esetleg a felső énből származó motívumokra egyaránt kíváncsi, mert feltételezi, és joggal, hogy a gyerek igazi arculatát az őt ért külső és belső ingerekre kialakult tudatos és tudattalan motívumok egyaránt és azonos súllyal jellemzik. A cikk beszámol egy készülő kísérletről, amely a gyermekben rejtőzködő és a tudatalattiban fogant kollektív tudat motivációképező hatását próbálja feltérképezni. A gyermeki motiváció ilyen széles skálájú és pedagógiai célzattal készült elemzése sok tekintetben az intuícióra apellál, de ez nem akadályozza meg a szerzőt, hogy elméletét közzétegye, és azt tudományos megmérettetésre szánja. Vizsgálódásainkat elsősorban az ének-zenét tanuló általános iskolások körében folytattuk.