"...futva leírok egy-két szilajságot..." : néhány gondolat az Ányos-prózáról és a fiktív levélről

Absztrakt

Köztudomású, hogy a rövid életű Ányos Pálnak életében meglehetősen kevés szövege jelent meg, fontosabb műveit halála után adták ki, bár költői műveit már maga összegyűjtötte, és leendő kötete elé az ajánlást is megírta. Ez a kötet azonban csaknem másfél évtized után látott napvilágot, és ennek utolsó írása az a bizonyos lesajnált fiktív levél, melyről egészen az utóbbi időkig a legjobb esetben is csak annyit írtak, hogy nincs jelentősége. Például: „Kevés fontosságú az »Egy kisasszonynak levele« czímű vitázó irata, melyben a nőket megillető jogokat tárgyalja”. (Gellért, 1895, 82. o. „Mivel a tétel olyan kézzelfogható, hogy czáfolatra valóban nem szorul, az egésznek nincs más jelentősége, mint hogy Ányos józan gondolkodásának egyik újabb bizonysága”; ennyit ír életrajzában az Ányost talán legmagasabbra értékelő Császár Elemér (1912, 203. o.).