"Tanítványod vagyok" : Ex voto – Barcsay és Ányos viszonyáról

Absztrakt

„Annyi szépet mondunk a szerelemről, hogy magunk se hisszük; de azok csak elmefuttatások, és a megcsalattatni kívánó emberi szívnek játékai – Tapasztalhattuk már mindketten a valóságot, kedves barátom! Mi magunk között kifedezhetjük ennek a szemfényvesztő indulatnak kelepcéit; lássák mások, ha test helyett árnyék után kapdosnak!… Élj boldogul és gyakorta való írásoddal bizonyítsd meg, hogy szereted azt, aki téged életénél inkább kedvel!” (Ányos, 2008, 147–148. o.) Azt írja Ányos: „mindketten”. Van ebben valami szívszorító. A fenti levélrészben kedves barátjának nevezi a világjárt erdélyit, a bécsi testőrkatonát, Barcsay Ábrahámot a pálos rend szerzetese, Ányos Pál. A megnevezés érezhetően a meglelt, megteremtett és törékeny jó viszony megóvása szándékából született. Barcsaynak volt már költőbarátja: báró Orczy Lőrinc, akinél ő jóval fiatalabb volt, de legalábbis 1771-től egyértelműen számon lehet tartani baráti kapcsolatukat. (A testőrkapitány egyébként a felvidéki evangélikus nemest, Radvánszky Jánost is kivételesen baráti jelzőkkel illeti: Orestes – Pyladés néven szólongatják egymást leveleikben.) Ányos barátai sorában monográfusa, Császár Elemér (1912, 57–58. o.) rendtársait, Virág Benedeket, Kreskay Imrét és Márton Lászlót nevezi meg. Latin és magyar nyelvű szövegekkel áldoztak a barátság oltárán.