A hős és a molnárlegény : virtus és értékrend a 19. századi történelmi regényekben

Absztrakt

Berzsenyi Dániel ismert „időszembesítő” ódája, A magyarokhoz I. („Romlásnak indult hajdan erős magyar!”) versvilágában a múlt másságának jelképei és metaforái („régi erkölcs s spártai férjfikar”) a jelen másságához („mostani veszni tért / erkölcs [...]”; „Most lassú méreg, lassú halál emészt.”; „Mi a magyar most? – Rút sybarita váz.”) mérten erkölcsi értékítéletet hordoznak magukban, amit az erősen retorizált nyelven megszólaló lírai beszélő több példa révén fejt ki és tesz érzékletessé számunkra: „Oh! Más magyar kar mennyköve villogott / Attila véres harcai közt...”; „Más néppel ontott bajnoki vért hazánk / Szerzője, Árpád a Duna partjain. / Oh! Más magyarral verte vissza / Nagy Hunyadink Mahomet hatalmát!”