Néptáncoktatás Borsod-Abaúj-Zemplén megye hátrányos helyzetű településein

Abstract

Jelen tanulmányunkban azt szeretnénk bemutatni, hogy milyen nehézségekkel szembesül egy-egy néptáncpedagógus a munkája során, fókuszálva a Borsod-Abaúj-Zemplén (továbbiakban: B.-A.-Z.) megyei, hátrányos helyzetű települések azon telephelyeire, ahol hátrányos helyzetű gyerekekkel dolgozik.

A kutatásunk módszere a kvalitatív elemzés volt, 6 interjút készítettünk B.-A.-Z. megyében tanító néptáncpedagógusokkal. Kutatásunk során négy kérdésblokk alakult ki. Az első kérdéskör arra vonatkozott, hogy hogyan jellemezhetőek azok a telephelyek és diákok, akiket a néptáncpedagógus tanít. A második kérdésünk az volt, hogy a néptáncpedagógusok észleltek-e bárminemű különbséget a tanítás során a hátrányos és a nem hátrányos helyzetű diákok között. Az interjúk elemzése során arra kerestük a választ, hogy a B.-A.-Z. megyében hátrányos helyzetű diákokat oktató néptáncpedagógusok alkalmaznak-e egyéni didaktikai elemeket a tanítás során, s ha igen, melyek azok. Eredményesnek ítélik-e meg saját munkájukat, miben rejlik a siker? A negyedik kérdéssor arra vonatkozott, hogy mennyiben segíti a hátrányos helyzetű gyermekek társadalmi integrációját a néptánc, a néptánccal ki lehet-e tölteni a közoktatásban hagyott „réseket” a felzárkóztatás és a társadalomba való beilleszkedés nyomán.

Kutatásunk célja egy olyan módszertani kezdeményezés, ami segítségül lehet azon néptáncpedagógusoknak, akik hasonlóan felülreprezentált községekben, megyékben tanítanak. Tanulmányunk első fele a hazai szakirodalomra és a Központi Statisztikai Hivatal (továbbiakban: KSH) adataira épül, második felében a B.-A.-Z. megyei néptáncpedagógusokkal készült interjúkat mutatjuk be és elemezzük azokat.