A hazai felsőoktatás-politika átalakulása

Abstract

A tanulmány célja a magyar felsőoktatás-politika rendszerváltást követő átalakulásainak bemutatása részint a felsőoktatási törvények és azok módosításainak vizsgálatával, részint a minisztériumi vezetés személyi jellemzői néhány vonatkozásának ismertetésével. A felsőoktatási törvények változásai nyomán egyre inkább szűkül az egyetemi autonómia (amit az OECD 2003-as Education Policy Analysis autonómia-indikátorainak segítségével értékelünk), és egyre jelentősebb a központi irányítás, amit a törvények tartalmának és terjedelmének változásaival lehet érzékelni. Ugyanakkor ellentmondásos a hazai felsőoktatási szakpolitika formálóinak professzionalizációja, amelynek következtében új kormányokkal új szakpolitikusok jönnek, akik a szakpolitikát minduntalan újra- és újraformálják. A változások nyomán alaposan átformálódik a magyar felsőoktatás: egy klasszikus humboldti típusú, magas autonómiájú rendszerből, amely elé a széles tömegek befogadásának és az értelmiségképzésnek a célját állították, egy nagyon erősen központból irányított, szűk autonómiájú, munkaerőpiaci célokat szolgáló szakképző rendszerré kezd átalakulni.