Az eltűnés esztétikája : filozófiai pasticcio Paul Virilio dromológiájával

Abstract

Számtalanszor beharangozták már Párizsnak, a világ egykori nem hivatalos, de valóságos kulturális fővárosának New York és Kalifornia mögé sorolódását, ám az elmúlt évezred utolsó évtizedeire visszatekintve úgy tűnik, továbbra is a francia fővárosból jöttek a legmeghökkentőbb új eszmék – talán extravaganciák, talán a jövő új „szótárai”, jövendő enciklopédiák merész előérzetei. Lyotard posztmodern diagnosztikája, Derrida (1967) grammatológiája és dekonstrukciója, Deleuze és Guattari (1972) társadalmi skizoanalízise vagy Virilio dromológiája új gondolkodásmódok, szótárak, eljárásmódok, tudományok és paradigmák megjelenhetőségét, de talán már megjelenését jelzik. A párizsi újdonságok sorában előkelő helyet foglal el Virilio (1992) sebességfilozófiája.