EGYMI intézményfejlődés a szegregált gyógypedagógiai iskolától a modellértékű tudásbázisig

Abstract

A világszerte terjedő esélyegyenlőségi mozgalmak és a velük együtt járó integrációs törekvések nyomán az 1980-as években hazánkban is elkezdődött az a folyamat, amely az addig zárt gyógypedagógiai intézményrendszer és a kisegítő iskolák működését megváltoztatta. Az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény általános iskolává nyilvánította a gyógypedagógiai iskolákat. A gyógypedagógiai tudás folyamatos gyarapodása, valamint az e tevékenységgel kapcsolatos új szemlélet segítette a változást. Az Európai Unióban 1990-ben miniszteri határozatba foglalták, hogy az integráció az oktatás elsődleges formája és a speciális területeken felhalmozott, gyógypedagógiai tudást a ’mainstreaming’ (főáramlat) részévé kell tenni (Gerebenné, 1996). 2003-tól hazánkban is lehetővé vált, hogy feladatkörüket bővítve a gyógypedagógiai intézmények pedagógiai-szakmai szolgáltatásokat nyújtsanak, s részt vegyenek a pedagógiai szakszolgálati tevékenységekben. A korábbi gyógypedagógiai iskolák közül mind több alakult át Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménnyé, és a 2003–2013 közötti évtizedben példaértékű innovációt hajtottak végre.