Közösségi tanulás és társadalmi átalakulás : két alföldi "tanuló város" példája

Abstract

A vonatkozó irodalom (Longworth, 1999, 2006; Glaeser, 1999; Carillo, 2012 stb.) szerint a „tanuló régió, tanuló város, tanuló közösség” az élethosszig tanulás új megjelenési formája. Glaeser (1999) úgy érvel, hogy „az egyének egymással interakcióban szereznek készségeket, és a sűrűn lakott városi környezet fölgyorsítja ezeket az interakciókat”. Jelen tanulmány szerzői a „tanulást” tágabb értelemben használják: tanuló közösségek azok, amelyek a társadalmi-gazdasági kihívásokra innovatív válaszokat tudnak adni. A szerzők a „tanuló városok” új értelmezését alakítják ki, amely szerint az ilyen városok (a) szembenéznek a társadalmi-gazdasági kihívással, (b) innovatív válaszokat tudnak adni rájuk, és (c) kialakítják az erről szóló narratívát, amelyet tovább is adnak közösségük nemzedékeinek. A szerzők két magyarországi kisváros párhuzamos példáján illusztrálják, menynyire alkalmazható a „tanuló városnak” ez az általuk kialakított új értelmezése. Mindkét városnak szembe kellett néznie az 1989/90-es rendszerváltozással. De csak egyikük bizonyult „tanuló városnak”, amennyiben sikeres és innovatív válaszokat tudott adni a politikai rendszerváltozás társadalmi-gazdasági kihívásaira.