A korruptív gondolkodás és viselkedés terjedése és törvényesítése

Abstract

A korruptív csoport létrejöttének és fennmaradásának előfeltétele a csoport által megvalósított eredményekben, illetve sikerekben rejlik. Ezek a sikerek ugyan nem okvetlenül etikátlanok már kezdetüktől fogva, de problematikussá válhatnak, amint egyes személyek a csoportból céljaik véghezvitele érdekében a megvalósított reális eredményeket a nem etikus tettek igazolására kezdik alkalmazni. A lélektani mechanizmus, amellyel általában a korruptív csoportok szívóssága és sikere közötti kapcsolatot szokták magyarázni, abban rejlik, hogy a siker, amelyet az eszközök és erőforrások nem legális (vagy etikátlan) kisajátításával, illetve az ehhez elengedhetetlen pozíciók megszerzésével valósítanak meg, megerősítésként szokott hatni a korruptív eljárásokra.1 A nem etikus úton elért siker ugyanis képes pénzt, hatalmat és státust biztosítani, ezáltal viszont bevésni a korruptív viselkedést egy olyan személynél, aki nagyra értékeli a sikeresség ilyen magas fokát. Emellett a korruptív csoport a fennmaradás reflexeként folyamatos és erőteljes törekvést mutat annak irányában, hogy a korruptív viselkedési mintát kiterjessze az egész szervezetre, illetve aziránt, hogy megvalósítsa eszményét – a szervezeti kultúra korruptívvá való átformálását.