A tehetséggondozás változási kényszere

Abstract

Tehetséggondozásunk nagy lehetőség előtt állt a Géniusz Program1 indulásakor. Egyedülálló tehetségpont hálózat kialakítása indult meg. A folyamat azonban megakadt, és a háló nem hálóként működik. Lényegében sikerült leképezni a tehetséggondozás korábbi problémáit: azonosításra kerültek a kiváló működésűnek ítéltek, ezek kiválogatás után előnyökhöz jutnak. A várt és mindenkinek előnyt jelentő együttműködés helyett vetélytársi helyzet alakult ki. A tehetségpontok versengenek a forrásokért, és nem együttműködnek, hogy a sokféleségükkel a lehetőségeket maximalizálják. Tehetséggondozásunk benne ragadt az egyoldalú mechanisztikus szemléletben, és ennek megfelel a tehetséggondozási rendszerünk. Ezenközben a nemzetközi szakirodalomban a hálózatosodáshoz is jobban illő rendszerszemléletű tehetséggondozási modellek jelentek meg, de Magyarországon alig jutottak érvényre.