Ányos Pál és a "célerányos nemzeti játékszín"

Abstract

Kölcsey Ferenc, 1826-ból visszatekintve, végzetesnek látta, hogy „a bámulatra méltó költő kiformáltatására” Ányos korai halála és a kedvezőtlen körülmények miatt nem kerülhetett sor. „Azonban csak az övéhez rokon lélek volna alkalmatos magát a nemzetiséggel jóltévő öszveérésbe hozhatni, s ily lélek a poézisnek akarmelyik pályáján is tudna ugyan a nemzet szívéhez utat találni; de mégis minden kétségen túl legegyenesb ösvény a játékszíni költésben nyílhatna meg. […] De mikor fogna ily költő származhatni, s mikor fognának az ily költő előtt az igazságos nemzet karjai, s egy célerányos nemzeti játékszín megnyílni?!” (Kölcsey, 1975, 281., 282. o.) Ha Kölcsey e gondolatainak nyomába eredünk, azt látjuk, hogy Ányos sok szállal kötődött a színházhoz és a saját korában még csak készülődő magyar nyelvű színjátszáshoz.