Az egyetemi oktatók lelkesedésének és a hallgatók csalásának összefüggései

Abstract

Jelen tanulmány elsődleges célja annak vizsgálata, hogy milyen összefüggésben áll egymással az, hogy a hallgatók mennyire látják lelkesnek a tanárukat, azzal, hogy csalnak-e az oktató számonkérésén. Az általunk összeállított, önbevalláson alapuló kérdőívet 266 magyar, nappali tagozatos hallgató töltötte ki (közülük 152 nő), átlagos életkoruk 21,48 év (SD = 2,37). A megkérdezettek tanárokkal kapcsolatos viselkedéseket olvastak, majd jelölték, hogy van-e olyan tanáruk, akire illenek a leírások. Ezt követően a hallgatók arra adtak választ, hogy csaltak-e azoknak a tanároknak vizsgáján, akikre illett a leírás. Az eredmények szerint, ha kevésbé látják lelkesnek a tanárt (aki például letargikus, inaktív, lanyha, álmosnak és fáradtnak tűnik), akkor nagyobb a csalási arány (55,3 százalék), mint amikor az oktató lelkes (például az arca élénk, játszik a mimikájával és a gesztusaival, sokat mosolyog – 9,4 százalék). Annak ellenére, hogy a minta nem reprezentatív és a válaszok önbevalláson alapulnak, az eredmények arra utalnak, hogy minél lelkesebbnek látják a diákok az egyetemi oktatóikat, annál kevésbé csalnak a vizsgáikon.