Narratív szemlélet a pszichológiában: az elbeszélés mint átfogó metateória

Abstract

Valamikor az 1970-es években kezdtem el azzal foglalkozni, hogy a nyelvben – a mondatok szerveződésén kívül, illetve azokon túlmenően – milyen más szerveződési elvek, illetve szintek vannak (Pléh, 1979a, 1979b). Az elbeszélés problémájához érkeztem ezzel, ami közleményem témája is, és amihez állandóan vissza-visszatérek. Ma már nem ez a fő érdeklődési területem, de igen szeretett és kedves témám. Talán előadásomból is kiderül majd, hogy miért kedves számomra ez a terület, és miért gondolom azt, hogy az elbeszélés nem egyszerűen egy sajátos beszédmód, hanem olyan kitüntetett szerveződés, amely az ember alapvető, egyetemesen hozzáférhető megismerési módja. Mint ilyen, sokat eredményez mind az interakcióban, mind saját világunk gondolati szerveződésében.