A tánc- és zenei nevelés megjelenése a 20. század elején kibontakozó életreform-mozgalmak tükrében

Abstract

A 20. század magyar életreform jellegű mozgalmai között két jelentős, a művészeteken keresztül való nevelést is magába foglaló mozgalmat mutat be a tanulmány. Kodály nemzetnevelő koncepciójának elemei: a kórus mint nagy tömegeket az aktív és együttes zenélés élményéhez juttató kultúra, valamint a népdalhoz mint tiszta forráshoz való visszatérés egyaránt fontos szerepet játszanak az iskolai zenei nevelés megújítását célzó törekvésekben. A Kodály és tanítványai munkája nyomán kibontakozó új énekes közösségben rendkívül fontos szerepet játszik a Magyar Kórus Kiadó, amelyhez az ének- és zenepedagógia megújulását segítő Énekszó folyóirat és az Éneklő Ifjúság mozgalma is köthető. A Bárdos által „Énekesrend”-nek nevezett új vokális kultúrán alapuló közösség és a Gyöngyösbokréta, a hagyományos népi kultúrát bemutató mozgalom között a kapcsolatot egy életreform-motívum: a népdalokhoz, a tiszta, eredeti forráshoz való visszatérés igénye teremti meg.