"Ha engeded, letenném e gunyát" : a Kincskeresők szövegének két rétege

Abstract

Vörösmarty Mihály Kincskeresők című szomorújátékával általában méltatlanul bánt a kritika: a darabot sikerületlen, elhibázott műnek állítva be, inkább annak hiányosságaira irányította a figyelmet. Való igaz, hogy szövegnek nem vált előnyére az átdolgozás: az első, 1832- es változatban a hangsúly az érdekesnek, izgalmasnak szánt cselekményen volt, ám a végleges, 1840-ben kiadott verzióban az elmélkedő részek vették át a főszerepet, így jött létre a végeredmény, ez a kissé felemás színdarab. Az elemzés most arra tesz kísérletet, hogy a hihetetlenül bonyolított cselekménytől és a kidolgozatlan jellemektől elvonatkoztatva mutassa be a drámaszöveg mélyebb, bölcseleti rétegét.