A dunántúli kultúrlejtő : a népoktatás fejlődésének regionális sajátosságai a 19. században

Abstract

A téma korábbi kutatása során alkalmazott regionális összehasonlító vizsgálatok a műveltségi viszonyok alakulásának, fejlődésének lokálisan eltérő sajátosságaira hívták fel a figyelmet. A 18. század végi statisztikai adatok elemzései meggyőzően bizonyították az iskoláztatás elterjedésének sajátos, a gazdaságföldrajzi tényezők és a gazdaságtörténeti fejlődés által közvetlenül is meghatározott irányát: egyrészt a Dunántúlnak az országos átlaghoz viszonyított fejlettségét, másrészt e nagy tájon belüli szembetűnő eltéréseket (Benda, 1977; Kanyar, 1979; Vörös, 1976). Ez utóbbi jelenségnek, a Katus László (1978) által plasztikusan „dunántúli kultúrlejtőként” jellemzett állapotnak a továbbélését bizonyíthattuk már korábban is a kiegyezést megelőző évtized dunántúli helyzetképének bemutatásakor (Kelemen, 1972).