Szellemi kiútkeresés a Csereháton

Abstract

Habár a különböző magatartási és tanulási zavarok a tanulók viszonylag nagy hányadát érintik, ezek a kérdések nem kapnak kellő visszhangot az oktatás tényleges folyamatában. Amíg az utóbbi évtizedekben megjelent tanulmányokban a diszlexiások nyelvtanulásával kapcsolatos problémák egyre tágabb teret nyertek, nem mondható el ugyanez a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral (ADHD) küszködő tanulók nyelvtanulási nehézségeiről. A jelen cikk célja egy összetett tanulási zavarokkal (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, figyelemzavar) küzdő tizenhat éves fiú angolnyelv-tanulási nehézségeinek és a tanulását megkönnyítő módszereknek a bemutatása, amelynek alapját egy másfél éven keresztül történő egyéni tanítás képezte.Kevés olyan mostohán kezelt, elhanyagolt tája van hazánknak, mint az északi fekvésű Cserehát. Az utóbbi években kitüntetett figyelmet szentel e leszakadt régiónak elsősorban a szociológia tudománya. Társadalmunk legszegényebbjei, az itt élő cigányság vonták magukra a kutatók figyelmét. Úgy tűnik, mintha a velük kapcsolatos problémák megoldása is szociális természetű volna. Ha társadalmi szinten szóba kerül a szegénység eme sajátos változata, amely lenézettséggel, meg nem értettséggel is párosul, jóhiszeműen nem is gondolhatunk másra, mint hogy tennünk, segítenünk kell. E hozzáállás alapmotívuma nem kérdéses, ám esetünkben sokkal többről van szó. A csereháti romák fölkarolásának, fölemelésének ügye csak részben lehet szociális természetű. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy csak ebben gondolkodni súlyos hibának tekinthető: a szociális társadalmi adakozás hárító mechanizmus részünkről.