A fair play jelentéstartalmának és oktatásmódszertani lehetőségeinek vizsgálata török, kenyai és magyar testnevelő tanárok körében

Absztrakt

A fair play szellemében történő nevelés a sport minden szintjén és területén feladat, de különösen fontos az iskoláskorúak, leendő edzők, testnevelők és tanárok képzése során. Tapasztalataink szerint a sportban eltöltött évek és az ott szerzett tapasztalatok önmagukban nem garantálják a sportszerű magatartásra vonatkozó értékorientáció kialakulását. Tanulmányunk célja megvizsgálni, hogy a különböző kultúrákból érkező testnevelő tanárok milyen szinten tudják alkalmazni a fair play-re nevelés módszereit, illetve alkalmazzák-e azt. Online interjúk keretében 9 különböző kérdést tettünk fel az interjúalanyoknak, a kérdések nyílt végűek voltak. A megkérdezettek három ország – Törökország, Magyarország, Kenya – testnevelő tanárai voltak. Az első kérdéskörben arra vonatkozóan tettünk fel kérdéseket, hogy a tanárok hogyan határozzák meg a fair play-t. A második kérdéskör a fair play szellemében történő nevelés fontosságáról, az utolsó pedig az általuk az oktatás során alkalmazott módszerekről szólt. A mintában összesen 26 fő, 10 török, 10 magyar és 6 kenyai testnevelő tanár vett részt. Az interjúk során adott válaszokat kvalitatív adatelemzési technikával elemeztük. Összességében elmondható, hogy mindhárom egymástól független kultúrában (török, magyar, kenyai) komoly hiányosságok fedezhetőek fel, különösen a tanárok fair play-jel kapcsolatos mélyebb ismeretanyagában, és ezáltal az oktatás módszereinek ismerete és alkalmazása terén is. Bár a testnevelő tanárok fontosnak tartják a fair play eszmeiségének átadását, az kimerül a beszélgetésben és a szabályok betartatásában, esetleg a játék utáni gratulációban. Továbbá kevés a rendelkezésre álló szakmai anyag és talán a pedagógusok motivációja is az önfejlesztésre. Mindennek javítása érdekében oktatáspolitikai intézkedések meghozatala szükséges.