Tanórán innen, iskolán túl: a szociálpedagógiai gondolat létjogosultsága

Absztrakt

A premodern világból kilépő iskolát érő kritikákban a modernizációs elvárások és sajátos posztmodern kihívások torlódtak egybe már a XX. század korai éveiben is (hogy aztán a XX. század történelmi fordulatai ezt a torlódást még drámaibbá fogalmazzák). A "Pusztuljatok bilincses iskolák" Ady-féle formulája a tanúja a XX. század elején modernizációs kihívásokkal küzdő Magyarország iskolaügyének. Az értelmezések és a fejlesztési követelések jellegzetesen három irányban haladtak. Vannak irányzatok, amelyek az iskola átfogó reformjával, forradalmával válaszolnak, "új" iskolakép, Európa-szerte megannyi "új iskola" kerül a középpontba.2 Az új iskolakép megalkotói funkcióváltozással válaszoltak a kihívásra: többnyire a "bővülő" funkciók különböző változatokban megjelenő új rendszere (Freinet, 1972; Kerschensteiner, 1912; Gáspár, 1977; Loránd és Mihály, 1985) lett a jellegzetes, bár ugyancsak sajátos "megújulási" válasz volt az iskolafunkció szűkülése is (Mihály, 1980).