Tanulóközösségek ismeretségi hálóinak strukturális mintázatai és jellegzetességei

Absztrakt

Hálózati társadalomban élünk, ahol a kapcsolati struktúránk meghatározza cselekvéseinket. Autonóm, ugyanakkor közösségekhez tartozó, azokban együttműködve tevékenykedő cselekvők vagyunk (Wellman, 1999; Castells, 2010; Christakis és Fowler, 2010); mindezt technológiai hálózatok segítik és közvetítik. A hálózatok jelentősége tehát megnőtt az utóbbi évtizedekben, emiatt célszerű a hálózati nézőpontot alkalmazni valamennyi tudományterületen, így a neveléstudományban is. Hálózataink emberek, eszközök és különböző alkotások, objektumok, valamint az ezeket összekötő különböző kapcsolatok komplex rendszere (Kadushin, 2012), amelyben az egyének komplex interakciók sokaságán keresztül lépnek kapcsolatba egymással, és vesznek részt különböző tudásszerzési, -átadási és -alkotási folyamatokban (Scardamalia és Bereiter, 1994; Hakkarainen, Palonen, Paavola és Lehtinen, 2004).