Dino Grandi elképzelései a fasiszta mozgalom elveiről és céljairól Részlet a készülő, Dino Grandi (1895-1988) című kéziratból

Absztrakt

Dino Grandi (1895–1988) az Olasz Nemzeti Fasiszta Párt egyik legjelentősebb tagja volt: többek között betöltötte a külügyi államtitkári (1925-1929) és a külügyminiszteri (1929-1932) posztot, majd londoni nagykövet lett (1932-1939), az angol fővárosból való hazatérése után pedig igazágügyi miniszterré (1939-1943) nevezték ki. Döntő szerepet töltött be a Fasiszta Nagytanács 1943. július 24-25-én tartott ülésén is, ugyanis ő fogalmazta meg azt a határozati javaslatot, amely Benito Mussolini és a fasizmus bukásához vezetett. Tevékenységét vizsgálva fontosnak tartom, hogy a nemzetközi kapcsolatok és a diplomácia iránt érdeklődő, valamint a politikai életrajz műfaját kedvelő magyar olvasók és szakemberek képet kapjanak Grandi politikai és diplomácia karrierjéről és személyiségéről. Kortársainak megítélése szerint Grandi a két világháború közötti időszak legintelligensebb és legrátermettebb európai politikusainak egyike volt, aki ügyes lépéseivel képes volt arra is, hogy növelje Olaszország nemzetközi tekintélyét annak ellenére is, hogy a fasiszta berendezkedés egyes államokban ellenérzést váltott ki. Jelen tanulmányomban - amely a készülő, Dino Grandi életét és pályafutását bemutató biográfiám egy fejezete – azt kívánom bemutatni, hogy Grandi hogyan értelmezte a fasiszta mozgalom célkitűzéseit és alapelveit, ami nemcsak Grandi személyiségének megértéséhez elengedhetetlen, de a fasiszta ideológiáról való ismereteink elmélyítésében is segíthet.