A magyar-olasz kapcsolatok regionális hatásai 1927 és 1936 között

Absztrakt

Az 1927-es olasz -magyar barátsági szerződés aláírását követően a két állam szoros együttműködést folytatott, amely Közép-Európa más államainak politikájára is hatással volt. Magyarország és Olaszország kapcsolatai különösen az 1927 és 1936 közötti időszakban voltak jelentősek, a Berlin-Róma tengely megalakulásáig, amelynek révén Németország a magyar és az olasz külpolitika szempontjából egyaránt meghatározó tényezővé vált.

Tanulmányomban azt vizsgálom, hogy az 1927 és 1936 közötti magyar-olasz kapcsolatok milyen szerepet töltöttek be a nevezett régióban, bemutatva közös politikai lépéseiket azon államok felé, amelyek viszonyukban a legfontosabb szerepet játszották. Mindenekelőtt Jugoszlávia szerepét vizsgáltam, mivel Magyarország és Olaszország bizonyos érdekekből kifolyólag együttműködtek a horvát és a macedón szeparatista mozgalmak  támogatásában. Ez az asszisztálás az 1934-ben elkövetett marseille-i merénylet után vált kínossá, amikor az Usztasa tagjai meggyilkolták I. Sándor jugoszláv királyt. Jugoszlávián túl Ausztria is meghatározó szereppel bírt a magyar-olasz viszony alakulásában, aminek politikai és gazdasági okai is voltak. Benito Mussolini háromoldalú együttműködést kívánt létrehozni a három állam között, amely - olyan epizódokat követően, mint a jobboldali Heimwehr mozgalom segítése, vagy az Anschluss-veszély - 1934-ben jött létre a római jegyzőkönyvek aláírásával. A harmadik állam, amelynek szerepét viszgáltam, a fentebb említett okok miatt Németország volt.