Homoszociális entrópia Dorian Gray, Dr. Jekyll és Mr. Hyde meleg gótikája és a langyos filmadaptációk

Absztrakt

Oscar Wilde Dorian Gray című kisregényét és Stevenson Dr. Jekyll és Mr. Hyde című rémtörténetét az utóbbi időben gyakran „meleg gótikaként” aposztrofálják, mert a műfajra amúgy is jellemző különböző elfojtások szimbolikus megjelenítésének spektrumán belül a homoszexualitás elfojtását különösen jellemző problematikának találják. E tanulmány ezt a nézetet igyekszik körvonalazni, majd azt vizsgálja, hogy ez a problematika miképp jelenik meg (ha megjelenik egyáltalán) a regények híres hollywoodi filmadaptációiban (Fleming 1 941; Lewin 1945 és Parker 2009). Az irodalmi és filmszövegek összehasonlítása azt fedi fel, hogy a filmek igyekeztek a homoszexualitásra utaló jeleket kiirtani a filmekből és a szexualitásra való utalásokat heteroszexuálisra kódolták át úgy a kérdéskör szimbolikus megjelenítésében mint a szereplők magánéletének bemutatásában. Mindegyik filmadaptációban megfigyelhető ugyanakkor, hogy bár a rendezők a radikális átírásoktól sem riadtak vissza, a történetek mégsem lesznek mereven heteroszexuálisak: a homoszexualitás homoszociális kapcsolatokra épülő szerelmi háromszögek formájában „lopózik vissza” a filmekbe, akár a gótikus műfajra oly jellemzőnek tartott freudi „kísérteties”, és bár az ekként bemutatott viszonyok csak közvetetten homoerotikusak, puszta jelenlétükkel mégis a normatív heteroszexualitás határait feszegetik.