Paternális beavatás az írásbeliségbe avagy nemi-szerep sztereotípiák a kisiskolások kötelező olvasmányaiban

Absztrakt

Az általános iskola alsó tagozatában kiadott kötelező olvasmányokra legtöbben alig emlékszünk, mégis gyakori meggyőződés, hogy azok csakis pozitív értékeket hordozhatnak, hiszen kanonizált írók populáris regényeiről van szó. Ez azonban korántsem bizonyos, ha az a kérdés, hogy milyen nemi szereplehetőségeket kívánunk állítani az épp olvasni kezdő és a leginkább befolyásolható korban lévő gyerekek elé. Főleg, ha megfontoljuk, hogy ezek a regények – mint például a 2. és 3. osztályban olvastatott Kincskereső kisködmön, Bambi, az Emil és a detektívek vagy épp A két Lotti - egy nyilvánvalóan patriarchális kánonban nyerték el megbecsülésüket és hírüket. Az említett szövegek többségének főszereplője kisfiú, míg a kislányok, ha egyáltalán megjelennek, a hagyományos nemi szereposztásnak megfelelően a kisfiúk testi igényeinek (jelen és jövendő) ellátására készülnek. A nő egyetlen pozitív létlehetősége az emocionális/irracionális anyafigurában látszik megtestesülni, aki a gyermekén függ (s így a növekedő gyerek számára szükségképp teherré is válik), míg a más pozíciót elfoglaló vagy más irányba tájékozódó női figurák nőietlennek, természetellenesnek és általában becstelennek minősülnek. Aminek felülbírálatához a megcélzott korosztálynak még nincs megfelelő ítélőképessége; ha pedig a felnőttek mindezt jóváhagyják, sőt, egyenesen példaként állítják fel, efféle aligha alakulhat ki.