Tankötelezettség és generációs közösségi tanulás a tanyai népiskolákban

Absztrakt

Magyarországon a kiegyezést és az 1868-as tankötelezettségi törvényt követően vett nagyobb lendületet a közoktatás, amire nagy szükség volt, mert 1880-ban analfabéta volt a hat éven felüli lakosság közel hatvan százaléka. De nem volt elegendő iskola és tanító sem.

A törvény nyomán tanyai iskolák létesültek, melyek köré hamarosan közösségek szerveződtek, amiben nagy szerepe volt az ott működő tanítóknak. Eötvös kultuszminiszter számított is a tanítóság elhivatottságára, s 1870-ben körrendeletben buzdította a tanítókat, hogy segítsék az elmaradottakat az írás, olvasás, számolás és egyéb elemi ismeretek elsajátításában. A tanítók feladataként a tankötelezettek oktatása mellett az általános műveltség és közhasznú ismeretek terjesztését is megjelölte. A közmegbecsülésnek örvendő tanító a közösségi tanulás, az intergenerációs ismeretátadás számos formáját valósította meg az iskola falai között. A tanulmány ezt a folyamatot, benne a tanítók szerepét mutatja be konkrét példákkal.