Az irodalomoktatás helyzete napjainkban az oktatáspolitikai döntések tükrében

Absztrakt

Az irodalomoktatás válságban van, elavult a módszerek és a célok szintjén, nem képes motiválni a tanulókat, amelynek következtében egyre kevesebb az emelt szinten érettségi vizsgát választó diák. A magyartanítás és azon belül az irodalomoktatás kérdése jogosan foglalkoztatja hosszú ideje az oktatási rendszerben szereplőket (tanárok, diákok, szülők), hiszen a téma rengeteg embert érint, és valós az a tapasztalat, hogy a tárgy jelenlegi felépítése, meghatározott céljai és a gyakorlat, valamint a mindennapi élethez szükséges kompetenciák sokszor távol vannak egymástól. Mindezek ellenére a magyar nyelv és irodalom egyike a kötelező érettségi tárgyaknak, kulturális értéke, hagyományteremtő ereje vitathatatlan, amelynek köszönhetően a mindenkori kormányzás feladatának tekinti újra meg újra átdolgozni azt – akár az oktatáspolitika egyéb aktorainak (Kozma, 2012. 20.) bevonásával vagy anélkül. A változások megértéséhez szükséges megvizsgálni az irodalomoktatás alakulását az 1970-es évektől az ezredfordulón át napjainkig, illetve a tárgy jelenlegi helyzetét, az elmúlt évek változásait, azoknak mind felépítését, mind koncepcióját illetően. Az irodalomoktatás összetettségét annak folyamatosan változó társadalmi megítélése mellett identitásképző mivoltának köszönhetően időről időre egyfajta politikai kiszolgáltatottság is jellemzi, amely nehezíti a tárgy mintegy százhetven éves tradícióinak újragondolását. Pontosabban szinte ellehetetleníti ezen újragondolások gyakorlati megvalósítását, hiszen valahol érinthetetlenné vált az irodalomtanítás számos aspektusa, amelynek köszönhetően nem jött létre a kívánt paradigmaváltás annak ellenére sem, hogy a tantárgy történetében erre több alkalommal kínálkozott lehetőség.