Állandó változásban – A lengyel oktatás strukturális reformjainak előképe a harmincas években

Abstract

Lengyelország oktatási rendszerének elmúlt húsz évét és jelenét az intézményi struktúraváltások határozzák meg. A 2015-ös lengyel választásokat megelőzően talán kevesen gondolták, hogy a PISA eredmények alapján sikeresnek, pozitív példának tekintett (Mourshed, Chijioke, & Barber, 2010) 1999-ben bevezetett 6+3+3-as felépítésű oktatási rendszert1 hamarosan lebontják. A kormányra kerülő Jog és Igazságosság Pártja ugyanakkor a választási ígéreteinek megfelelően visszahozta a reform előtti 8+4 osztályos rendszert. A közelmúlt lengyel oktatáspolitikai változásainak értelmezéséhez elengedhetetlen a lengyel oktatáspolitika történet ismerete, ugyanis mindkét oktatási struktúrának van történeti előzménye, legitimációja. Közülük a tanulmány az 1933-ban bevezetett és a német megszállásig működő hármas felosztású rendszert mutatja be, melyet az 1999-es reform vezetői a reform egyik előképének tekintettek (Handke, 2015; Książek, 2001) és később is többször megjelenik a lengyel oktatáspolitikai diskurzusban viszonyítási pontként.