A lélektan mint lélekgyógyászat A freudi paradigma kialakulása és fejlődése

Abstract

A pszichoanalízis, a gyógyítás tudománya a többi iskolától eltérően klinikai környezetből indult, atyja Freud, aki elődeitől eltérően fiziológiai okok helyett a rossz gondolatokra helyezte az okkutatásban a hangsúlyt. Az irányzat idealista, romantikus vonalat képvisel, irracionális emberképet tükröz. Freud kezdetben hipnózissal foglalkozott, majd szabad asszociációk és álomértelmezés révén elemezte páciensei pszichés életét és az indulatáttételből fakadó radikális változások serkentése révén gyógyított. Nagy jelentőséget tulajdonított a gyermekkori traumáknak. Topográfiai modelljét követően megalkotta a személyiség strukturális rendszerét, írt a veleszületett drive-okról, hangsúlyozta a szexuális ösztönök jelentőségét, a halálösztön és életösztön küzdelmét, továbbá a személyiségfejlődés kapcsán pszichoszexuális szakaszokat különített el. Nagy jelentőségű vívmánya, hogy kiterjesztette a tudattalant, és az egészséges ember működésének dinamikáját írta le. Tanítványaiból lettek a neofreudisták, míg mások újraértelmezték eredményeit. A módszer sok kutató által vitatott, felfogása és kifejezésrendszere viszont a köznyelvben is fellelhető.