Regionalizmusok Szabó Magda Szüret című elbeszélő költeményében

Abstract

A tanulmány Szabó Magda kevéssé ismert elbeszélő költeményével, a Szürettel foglalkozik, azon belül is nyelvezetének regionális jegyeit vizsgálja. A mű a II. világháború utolsó hónapjait örökíti meg, különös hangsúlyt fektetve a szülőváros elhagyása, illetve feldúlása miatt érzett tragédiaélményre. A debreceniségét szinte minden művében, megnyilatkozásában holtáig hirdető író regionális identitása nemcsak sorainak tartalmából, hanem nyelvezetéből is kitűnik: a tanulmány több tucat olyan adatot közöl a Szüretből a dialektológiai szakirodalomra hivatkozva, amely az északkeleti nyelvjárási régió szabolcs-szatmári csoportjának hangtani, alaktani vagy szókészlettani sajátossága. Az elemzésből az is világosan kiderül, hogy a szerző a regionalizmusokat nem csupán a mű szereplőinek a szájába adja, hanem a történésekben E/1. személyben részt vevő elbeszélőt is legalább akkora mértékben jellemzik. „Szabó Magda jó tanárnő” (Esterházy, 1997/2003: l. n.), aki a lokális identitás vállalása terén is példaértékű lehet egy olyan beszélőközösség számára, ahol a területi alapon különböző nyelvi formulák napjainkban is sok esetben megbélyegzettek, holott a nyelvi sokszínűség elismerése már évek óta kiemelt szerepet kap a magyar Nemzeti alaptantervben is. Mivel a Szabó Magda munkásságával való ismerkedés az általános és középiskolai irodalom tananyag szerves része, jelen tanulmányban vizsgált nyelvjárási hátterének említése a nyelvi változatosság témakörének a tanításához is élményszerű segítségként szolgálhat.