Iskolaregény helyett „iskolanovellát”? Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig és Tóth Krisztina: A tolltartó

Abstract

A Légy jó mindhaláligot mintha valamilyen sajátos tehetetlenségi erő tartaná bent a közoktatásban:1 a tanárok kisebb hányada boldogul vele jól a gyerekcsoportokban (bár vannak ilyenek is, ezt kár lenne tagadni), a gyerekek igen kis hányada
sorolja a meghatározó olvasmányok közé (már ha egyáltalán képes/hajlandó elolvasni). Nem is szokás érvelni tehát mellette, ha mégis, akkor azzal, hogy gyermek főszereplője van, így nyilván gyerekeket kíván megszólítani, meg azzal, hogy emberemlékezet óta ott van a kötelezők között, miért kellene kivenni onnan.