Tábori szabadidős játékaink

Abstract

A magyar drámapedagógiai szakirodalomban sokszor említik kiindulási pontként a nagy közép- európai pedagógus, Comenius nevét. Ám a szokásos citátum („...minden, ami a nyilvánosság előtt...”) helyett hadd idézzek egy talán még fontosabb jótanács-gyűjteményt, melyet a sárospataki pedagógus a játékok alkalmazásáról ír, Schola Ludus munkájában. „Állítom, hogy ami a játékban gyönyörűséget okoz, az először is a mozgás. (...) a másik gyönyörködtető elem az önkéntességből származik... harmadszor a társaság okozza... negyedszer a versengés... ötödször a rend... a hatodik, ami a játékokat vonzóvá teszi, megtanulásuknak az a könnyű módja, mely tisztán példákból és utánzásból, és semmi vagy csak nagyon kevés elméleti tudnivalóból áll, ami alkalmasint szüremlik csak beléjük. S végül a játék kedveli a pihenést is... a szórakozáshoz akkor kellemesebb a visszatérés, ha szüneteket iktatunk közbe” (Comenius, 1999, 103–105. o.). Nyári táborozásról, tábori hagyományokról szóló dolgozatnak ennél szebb mottója nem is lehetne.