A probléma-alapú tanulás és tanítás iránti igények és lehetőségek a középfokú építőipari szakképzésben

Abstract

Ma már közhelynek számít, hogy a tanulókat az iskola nem készíti fel a változó világban megjelenő szakmai problémák megoldására. PISA vizsgálatok sora bizonyítja, hogy a magyar tanulók tudásukat csak konkrét helyzetben tudják előhívni, nem fejlődik az önszabályozott tanulásuk, a problémamegoldó képességük és az együttműködési képességük úgy, ahogyan arra a munka világában majd szükségük lenne. A tanulásban a pozitív transzferhatások alig érvényesülnek, különösen a hosszú távú transzferhatások alakulnak gyengén. Hosszú távú transzferhatás alatt a képességjellegű tudás különböző területein megjelenő, hosszabb időre megmaradó hatásokat értjük, mint amilyen például a fejlett gondolkodás és a kreativitás, vagy az a jelenség, hogy a tanulók bizonyos tevékenységeket az iskolában megtanultak, de majd a munka világában fognak begyakorlottan alkalmazni. Transzferhatás nélkül pedig elképzelhetetlen a sikeres szakképzés (Csapó, 2002).