Vae victis : fehérek a hadiösvényen – politikum, jogok és iskola [melléklet]

Abstract

„...mivel senki sem foszthatja ki, vetheti szolgaságba vagy ölheti meg büntetlenül embertársát, kimondják azt az elvet, hogy a gyarmatosított nem ember. Rohamcsapatunk azt a megbízást kapta, hogy ezt az elvont bizonyosságot valósággá tegye; kiadták a parancsot: az annektált terület lakóit az emberszabású majom szintjére kell süllyeszteni, hogy igazolják a gyarmatost, aki állatként kezeli őket. A gyarmati erőszak célja nemcsak ezeknek a leigázott embereknek a megfékezése, emberségüktől is meg akarja fosztani őket. Mindent elpusztít, hogy megsemmisítse hagyományaikat, hogy a mi nyelvünkkel váltsa fel az övéket, hogy megsemmisítse kultúrájukat anélkül, hogy a mienket nekik adná; agyonfárasztva elbutítja őket. Rosszul tápláltak, betegek, s ha mégis ellenállnak, a félelem befejezi a munkát: puskát szegeznek a parasztra, civilek jönnek, akik elfoglalják a földjét, és korbáccsal kényszerítik, hogy nekik művelje. Ha ellenáll, a katonák lőnek és ő halál fia; ha enged, lealacsonyítja magát, és többé már nem ember; a szégyen és a félelem megpuhítja jellemét, felbomlasztja személyiségét. Az ügyet szakértők közreműködésével, erőszakosan intézik: a ’pszichológiai hadviselés’ nem mai találmány. Az agymosás sem.”