Eszmék és médiumok Az ember tragédiája kanonizációjához
Main Article Content
Absztrakt
A Tragédia szakirodalmában – és tanításában – mindig elsősorban annak ún. eszmeisége, világképe játszott fontos szerepet: a történelmi-filozófiai-teológiai vonatkozások, vagy ezzel kapcsolatban az ún. emberiségkölteményekkel (pl. a Fausttal) való összehasonlítás. Ezek mellőzhetetlen szempontok, ugyanakkor a mű kanonizálódásának a folyamata különös erővel világít rá, hogy eszmei mélysége önmagában nem magyarázza páratlan sikerét, s poétikai színvonala nem függetleníthető közvetítése közegeitől. Régóta nem igényel bővebb kifejtést, hogy a tartalom és a hordozó, az üzenet és a médium egyébként sem két külön világa a kultúrának. A Tragédia éppen azáltal vált a hazai és a világirodalmi kánon részévé, ahogy szövege – és annak esztétikuma – a különböző közvetítő csatornákon keresztül bejárta a maga útját, ahogy alakokat váltott a művészi kommunikáció szintjein.