Angol nyelvű olvashatósági formulák magyar nyelvi adaptálásának lehetséges irányai

Absztrakt

Az olvashatóság olyan szövegjellemző, amely előrejelzi a szöveg olvasásának nehézségi fokát, megmutatva, milyen nehezen lehet annak információit kinyerni. Az olvashatóság kutatása ezért az oktatás során használt szövegek esetében nélkülözhetetlen. Az olvashatósági formulák célja ezen jellemző matematikai úton történő meghatározása (DuBay 2004). Magyar nyelvű szövegeken alkalmazható formula még nem készült. Ezért jelen tanulmány célja az olvashatóság alapvető elméleti kereteinek áttekintése, a formulák rendszerezése változóik alapján. Ezért a szakirodalmi elemzés során először az olvashatóság és az olvasható szöveg meghatározásait járjuk körbe, majd a leggyakrabban használt amerikai formulák közül ötöt bemutatva szemléltetjük azok működési elveit, magyar nyelvű adaptációjuk lehetséges irányait, végül pedig a formulákat érő leggyakoribb kritikákat ismertetjük. Legfontosabb megállapításaink összefoglalása: Bármely szöveg három jellemző kölcsönhatása révén válik olvashatóvá – a szöveg tartalma és szerkezete; az olvasó olvasásértési képessége, motiváltsága és tudása; a vizsgálat célja és jellege –, amelyek közül az olvashatósági formulák az elsőre fókuszálnak, különböző számítási módszerek segítségével (Dale és Chall 1949). A formulák közelebbi vizsgálata során ezen módszereket a mért változók mentén három csoportba rendszereztük, melyek a (1) szófamiliaritáson alapuló, a szóhosszúságot (2) szótagszámban és (3) betűszámban mérő formulák. A magyar nyelvi adaptálhatóság szempontjából a harmadik csoport bizonyul legcélszerűbb kiindulópontnak. Az összefoglalt elméleti keret és a formulák rendszerezése a formulák magyar nyelvi adaptációját, az olvashatóság hazai diskurzusának kibontakoztatását hivatott elősegíteni.