Gondolatok a jelenléti csoportmunka mértékéről

Absztrakt

A tanulmány amellett érvel, hogy a korszerű pedagógia akkor támogatja igazán a digitális kor gyermekeit az iskolapadban, ha módszerei az önirányítás és az önmenedzselés képességét fejlesztik, azaz az önmegfigyelést, az önmotivációt, a saját célok kitűzését, a mentális összpontosítást és a személyes akaraterőt segítik. Megkérdőjelezi, hogy kikezdhetetlen oksági viszony van a jelenléti csoportmunka gyakori alkalmazása és a majdani fejlett kooperációs készség között. Főként a szociál- és kognitív pszichológia legújabb eredményei alapján bemutatja, hogy a spontaneitást feltételező, reaktív együttműködés nem mindenki számára a siker megsokszorozásának záloga, hogy a rögtönzött interaktivitás sokszor nincs tekintettel kognitív képességünk korlátozott voltára, és hogy a jelenléti csoportmunkában nincsenek meg az alkotómunka feltételei. Rávilágít arra, hogy a személyes együttműködésen alapuló tanulásból akkor származik minden résztvevő számára haszon, ha hagyunk teret és időt az információk feldolgozására, a gondolatok kibontakozására, tehát ha késleltetjük az interakciót.