A pedagógia és a pszichológia a sztálini korban A Makarenko-jelenség
Main Article Content
Absztrakt
Az utókor Makarenkot hol sztálinistának, hol humanistának tartja. Általános ismertsége Sztálin politikájának a terméke. A szovjet szocialista állam forradalmi oktatáspolitikát a nyugat európai-amerikai reformpedagógiára építették, amelyet Sztálin a gyermektanulmányozás ellen gyűlöletkampány légkörében bontott le, amiben Makarenko is vezető szerepet játszott, egyben az új nemzeti kurzus célkitűzéseihez illeszkedő új ember nevelésének pedagógiáját képviselte. A polgárháború és az ukrajnai éhínség idején bűnbandákba szerveződött árváinak sikeres kényszer-átnevelés képe rajzolódik ki a legismertebb művében. A gyerek az üzemekben termelőmunkát végeztek és tanultak az iskolában annak a Belügyi Népbiztonság munka-telepén, ami a felnőtteknek kényszer, illetve átnevelőmunkatáborokat is szervezte. A termelés hatékonyságával szemben Makarenko a nevelést tekintette elsődlegesnek, innen ered a humanizmusáról alkotott képzet. Makarenko mítoszát halála után építette fel tudatosan a sztálini propaganda, műveit, leveleit célirányosan szerkesztve, átírva adta ki az ötvenes években valamennyi népi demokratikus ország. A mélyen bevésődött hamisított Makarenko kép restaurálását előbb Nyugat Németországban majd, főként a rendszerváltást követően Kelet Európában kezdték el, csekély hatással.