A posztmigráns irodalomról

Absztrakt

„[…] érzékeny közegként regisztrálja a korszakra jellemző vonásokat” – írja Thomka Beáta a könyve értelmezési terében álló műfajról, a regényről, amelynek – főleg az ezredforduló előtt és után megjelent korpuszából kiindulva – megértési tapasztalatait közvetíti tanulmányaiban és elemzéseiben.
A jelölt időszakban azok a jelenségek, amelyekre a műfaj lényegi funkciójából (pl. történelmi, társadalmi, életrajzi és családtörténeti fikcióként működik) következően reagál, elsősorban az országok felbomlásának/feldarabolásának következményeit, a hontalanná válás, az identitásvesztés, a népességmozgás, a bevándorlás, a nyelvváltás és a beilleszkedés problémáit jelentik: a világ, az európai, a délszláv és a magyar irodalomban egyaránt hagyományos formái és témái kerültek előtérbe. „Következménye világszerte az emlékezetdiskurzus, az azonosságtudat, a
személyes és közösségi azonosságvesztés tematikus gyakorisága, a hovatartozás elbizonytalanodásának dilemmája. Feltűnő az életrajzi formák, az önértelmezés, a fejlődésrajz, a családtörténeti imagináció és az ezekre jellemző személyes, vallomásos, tanúságtevő hangvétel, valamint a virtuális gyermeklátószög affirmálása is” (10.).