Játék mint világmodell, avagy a több "egész" nem több, mint a kevesebb

Absztrakt

Tanulmányunkban két egymástól távol eső problémával foglalkozunk. Az első nagy felvetés a társadalmi egész leképezésének, megjelenítésének problémaköre az ideáltipikusan értelmezett iskola működésében. Már a kiindulópont is kettős jelentést hordoz. Egyrészt nyilvánvaló, hogy az iskola akarva-akaratlanul, ráadásul egy időben több eltérő szempontból is, nap mint nap szembesül az „egész” problémájának megjelenítésével. Másrészt azonban egy pillanatra sem szeretnénk azt a látszatot kelteni, mintha jelen kérdésfeltevés bármilyen meggondolásból is amellett szeretne érvelni, hogy az iskolának feladata lenne valamiféle egész közvetlen leképezése, történjék ez akár intellektuális, akár didaktikai, akár bármilyen más szempontból. Teljesen elvontan tesszük fel tehát az egész leképezésének, leképeződésének és leképezhetőségének kérdését. Kívülről szemléljük tehát az iskolát mint rendszert, amelynek absztraktan felfogott „egész”-fogalmával egy új, társadalmilag globálisan feljövőben lévő „egész”-fogalmat szeretnénk szembeállítani.