Az albán nacionalizmus és Hroch elmélete ALBANIAN NATIONALIZMUS AND HROCH’S THEORY

Absztrakt

E cikkben az albán nemzeti mozgalom elindulásának feltételeit és a külső hatásokat vizsgálom. Részben kitérek geopolitikai összefüggésekre, rámutatva az Osztrák-Magyar Monarchia stratégiai céljaira és gyakorlati tevékenységére, mellyel partnert keresett, illetve szeretett volna teremteni a szerb törekvések, különösen az adriai tengerpart megszerzésére irányuló tervei ellen. A monarchia „soft power” terjeszkedésében az olyan tudósok, mint Thallóczy Lajos erőfeszítéseit vizsgálom, melyek e nemzeti mozgalom elindulását segítették. A leírásban Miroslav Hroch nacionalizmus elméletét használtam keretül, különösen a nemzeti mozgalmakat a polgári átalakulással összevető kategóriáit, melyek túlmutatnak a jól ismert A, B és C fázisokon. Az albánok lakta vidék a múlt századfordulón nehezen járható hegyekkel, mocsarakkal tarkított szegény vidék volt, ami megnehezítette a térség integrálását. Ez a korábbi történelme során segítette az albánság fennmaradását, de a nemzeti mozgalom megindulásához nem kedvezett. Az albán társadalom vallásilag is megosztott volt, nyelve két meglátásom szerint eléggé különböző nagy dialektusra oszlott. Az értelmiségi vagy annak tekinthető réteg, a mozgalom lehetséges motorja, vékonyka lehetett. A nemzeti mozgalom kezdeteit jelentő Hroch féle A szakasz, a tudósi érdeklődés és kutatás, belső forrásokból nehezen indulhatott el. Így juthatott erősebb pozícióba az albán emigráció és a külső tudósi érdeklődés, mindenekelőtt Thallóczy, Milan Šufflay és Konstantin Jireček munkássága. Nagy valószínűséggel állítható, hogy a nemzeti mítosz megteremtésében egy nagyhatású könyv kiadásával a Monarchia aktív szerepet játszott. Később, Albánia függetlenégének kikiáltásakor arra következtethetünk, hogy a nacionalista tömegmozgalom még csak kibontakozóban volt, és a függetlenség kikiáltása az oszmán birodalom katonai összeomlásakor keletkező, a nagyhatalmak által támogatott, de legalábbis eltűrt, lehetőség kiváló megragadásának következménye. Nagyrészt a kiváló helyzetfelismeréssel megáldott Ismail Qemal Vlora személyes teljesítménye. Mindezeket szem előtt tartva kísérletet teszek a Hroch-féle típusokat az az albán nemzeti mozgalom esetével kiegészíteni.

In this article, I examine the conditions and external factors leading to the birth of the Albanian national movement. I turn in part to geopolitical contexts, pointing out the strategic goals and practical activities of the Austro-Hungarian Monarchy, with which it sought or wanted to create a partner against the Serbian aspirations, especially the plans to acquire the Adriatic coast. In the expansion of the “soft power” of the monarchy, I examine the efforts of scholars such as Lajos Thallóczy, who contributed launching this national movement. In the analysis, I used Miroslav Hroch’s theory of nationalism as a framework, especially his categories setting the phases of national movements against the end of feudal era and the creation of modern societies, which go beyond the well-known A, B, and C phases. The area inhabited by Albanians at the turn of the last century was a poor country dotted with mountains and swamps, which made it difficult to integrate their territory. This has helped Albanians to survive in their earlier history, but has not favoured the birth of the national movement. Albanian society was also religiously divided, with a language divided into two quite different major dialects, in my view. The group of intellectuals or quasi-intellectuals, the possible engine of the movement, may have been thin. The stage A of Hroch's classification, which marked the beginnings of the national movement, was difficult to start from internal sources of Albanians. That is why, Albanian emigration and external scientific interest, above all the works of Thallóczy, Milan Šufflay and Konstantin Jireček, got a stronger position. It is highly probable that the Monarchy played an active role in the creation of the national myth by publishing an influential book. Later, when Albania declared its independence, we can conclude that the nationalist mass movement was still in its infancy, and that the declaration of independence was the result of an excellent seizure of an opportunity created by the military collapse of the Ottoman Empire, supported but at least tolerated by the great powers. It was largely the personal achievement of Ismail Qemali’s who blessed with a talent of recognising the situation. Having all this in mind, I make an attempt to complete Hroch’s types with the case of the Albanian national movement.